Szerelem- függőség/ Delírium
Egy gimnazista házibulin találkoztunk először. Szemmel láthatóan ő volt a társaság középpontja, és fogalmam sem volt, mit kezdhetne ezzel a helyzettel egy magamfajta gólya, hisz alig múltam tizennégy. Futó pillantásokat vetettem felé, s csak remélni tudtam, tekintetünk összetalálkozásai nem csupán a fantáziám újabb szüleménye. Nem sokkal később a házigazda odahozta hozzám, hogy bemutassa. Nagyon kínosan éreztem magam, nem jött ki egyetlen értelmes hang se a számon. Mézszőke, hosszú göndör fürtjei belém fojtották a szót. Az első mondatánál már szembesültem a ténnyel, sosem találkoztam hozzá foghatóval. Állandó pezsgése azt sugallta, nem létezik rajtam kívül más, én vagyok a legfontosabb a világon! Hamar átadtam magam ennek a tudatnak és hosszasan fürdőztem benne másnap is, mikor sajgó fejjel ébredtem az ágyamban. Az iskolás évek alatt, még összefutottunk párszor, de különösebb dolog nem történt kettőnk között, leszámítva néhány leheletnyi, száraz csókot.Idő közben a kemény fapadról kényelmes bőr székbe kerültem, olyanba, ami a görgős talpaknak köszönhetően lerövidítette az utat két monitor között és a hátmasszírozós funkcióval akár még testtartásomat is javíthattam volna, ha nem görnyedek állandóan. A krétás táblát a villódzó monitorokra, a haveri társaságokat a papírhegyek tömkelegére váltottam. Lélegzetemet csomóra kötött nyakkendővel és szűk nyakú fehér inggel választottam el a külvilágtól. Egy általam nem ismert, tökéletes terv részévé váltam, ahol a gépezet legapróbb fogaskerekének képzeltem magam. A sokadik fordulatomat tettem meg, mikor egy zenei ízlésében hozzám közel álló kollegám némi pihenést javasolt. Már jó pár órája a sarki bisztró padjait koptattuk, mikor feltűnt mellettem egy ismerős sziluett. A pulttól elfordulva egyenesen felénk haladt, szélesen ringó csípőjével. Kezében két korsót szorongatott. Azokat letéve elénk, mindenféle megkérdezés nélkül leült közénk. Cimborám szája széles vigyorra tárult, s miután közölte mellékhelyiségi terveit, magunkra hagyott. Hosszasan bámultuk egymást, s feledve az elmúlt éveket, minden előjel nélkül szájon csókolt. Első meglepetésemben elhúztam a fejem és hevesen letöröltem pezsgő szájának hűs ízét. A következőnél mégis hagytam magam. Ismét különlegessé váltam. A férfivá, aki ennyi idő után is birtokolja az erőt, amivel maga alá kényszeríthet másokat. Hamar rá kellett ébrednem, hogy ez nem csak nálam működik így. A barátom visszatért a mosdóból. Ott ültek velem szemben, s miközben életem értelme velem nézett farkas szemet, kezével barátom kezét kulcsolta. A féltékenység magja dühként csírázott bennem és cigarettám végeztével a távozást választottam fegyveremül. Egész hazaúton az ő kéjes hangja csengett a fülemben, de rá kellett jönnöm, valójában saját magammal beszélgetek. Tudatában, hogy rajtam kívül többször is találkoztak az esetet követően, féltékenységem kiteljesedése munkahelyváltásra késztetett.Ezzel egyidejűleg lakást is váltottam, a magányt választva lakótársamul, de egy percig sem lehettem egyedül. Valamilyen formában mindig gondoskodott róla, hogy ne felejtsem el. Bárhová mentem, bármit csináltam, ott volt velem. Mindig tudta, mire vágyom és annak megfelelően cselekedett. Mégis némán hallgatott, valahányszor arra kértem, legyen csak az enyém. Búskomor tekintetét borvörösen izzó ajkai mögé rejtette és én csak arra vágytam, hogy megcsókoljam.A Balaton vizét beterítette a Hold fénye, s a parton szerelmeskedve vallottam neki örök szerelmet. Ekkor sem válaszolt, de a mámortól beteljesedve ez egy pillanatig sem zavart. Csak a tény érdekelt, hogy karomban foghatom, és sosem engedem el. Csodálatos éveket töltöttünk együtt. A mindenséget kizárva eltávolodtam a külvilágtól. Bármit megtettem, amit csak akart. Az általa kívánt Kurt Cobain kinézet érdekében lecseréltem a ruhatáramat, megnövesztettem a hajamat és a szakállamat, leadtam pár ”felesleges” kilót. Nem szerette a barátaimat, az ismerőseimet, a rokonaimat és a szüleimet sem, így magam mögött hagytam őket is. Egy percig sem zavartak a lemondások, csak vele legyek! Nem adhattam meg magamnak még egyszer az esélyt, hogy elveszítsem!A körülöttem lévők nem értették és nem érthették szerelmem történetét. Minden bizonnyal nagyon unhatták is, mert akaratom ellenére elvittek egy olyan helyre, ahol fogékonyabbak az ilyen jellegű rajongások iránt.- Sziasztok! Dávid vagyok, tizennégy éve alkoholista…
