A rántott csirkeszárnyaiba feledkezett. Az ebédlő asztal körül nyüzsögtek az emberek, akik eszmecserét folytattak a kereskedelem mindennapjairól. Ő csak azon gondolkozott, az olajban sütést megelőzte e valami féle fűszeres főzés. A hús omlósan vált le a csontról, így arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen. Minden egyes harapásnál meleg olaj fröccsent ki a panírréteg alól, amit nem győzött szalvéta hiányában csuklójával eltüntetni az arcáról, és fél méteres környezetéből.

- …egy könyvet kell megtalálnom.

- Miféle könyvet?- ocsúdott fel a falatozásából.

- Eljössz velem megkeresni? Van még fél óránk a szünetből.

A húscafatot visszaejtette a zsírfoltos papírzacskóba és mellé dobta félig megrágott császárzsömléjét.

- Mehetünk.

- De még eszel…

- Csak muszájból.

A lány elment az öltözőbe a kabátjáért, ő addig kimosakodott mosogatószeres vízzel a szennyes tányérok felett.

- Szóval, miféle könyvet is keresünk?- haladtak lefele az áruház mozgólépcsőjén.

- Országszerte rejtettek el könyveket és a telefonom segítségével nyomon lehet követni, hogy nagyjából hol helyezkednek el.

- Azt hittem karácsonyi ajándékot akarsz vásárolni.

- Nem, ez egy könyvesbolt reklámja, és az egyik példány pont velünk szemben van a pályaudvar valamely’ pontján.

- Az elég nagy terület.

- Tudom, de egy próbát megér.

Az ajtón kilépve a férfi cigarettára gyújtott. A feléig szívhatta, mikor megérkeztek a helyszínre. Egy büfé kerek asztalához érve azonnal észrevette a vörös színű borítót.

- Nézd, csak mi van ott?! Nem azt keressük?

A lány arca felragyogott. Boldogan ölelte magához a könyvet, és kifelé menet feltűnt egy kortárs író a barátai társaságában, akik az adományozó projectet szervezték. A háttérbe húzódva kémlelték az eseményt.

- Az ő hatására kezdtem el verseket írni.

- Én is írok.- bár a válasz nem talált megérő fülekre, mert még mindig a könyvet bámulta fülig érő szájjal. Egészen a bejáratig, ahol különváltak útjaink.

Visszamentünk dolgozni.