Limit Bárhttps://www.facebook.com/Limitbar1073 Budapest, Erzsébet körút 19.
+36 1 344 9069
Évforduló
Az idő a legnagyobb ellenség, szokták mondani és Sándor számára most telt meg ez a mondat igazán jelentőséggel. Ebben az esetben mégsem az elsuhanó éveket bánta, hanem a vénséges lassúsággal múló másodperceket. Már maga sem tudta volna pontosan megmondani hányszor nézett a bejárat felett csüngő kerek lapú órára, de a mutatók egyszer sem moccantak. Biztosan elromlott! Lemerült az elem, vagy csak szimplán kiakadt valami alkatrész. Ócska az egész! Gondolatmenetét a futószalag hangos kerregése szakította félbe, ami újabb két alkatrészt szállított számára, hogy azokat mérnöki precizitással összeillessze… Dávid mellőzött minden ilyesfajta bosszúságot. Hosszú évek gondos munkájával kifejlesztette a megfelelő technikát az időkorlátok kiküszöbölésére. Csupán fél tucat fehér írólapra és a korlátokat nem ismerő fantáziája kellett a műveletek elvégzéséhez. Rájött ugyan is, hogy a hátralévő időt eloszthatja az általa ismert és kedvet filmek hosszával. Kiosztotta hát a lapokat osztálya minden diákjának, lediktálta a röpdolgozat kérdéseit, majd székében hanyatt dőlve elkezdte fejében lepörgetni a Gyűrűk ura legjobb jeleneteit… Minden bizonnyal mélységes megvetéssel az arcán konstatálta volna az utóbbi eseményeket Anett, aki ezekben a percekben a számítógépére görnyedve vívott életre szóló csatákat a határidőkkel. Lelki szemei előtt lebegett valamiféle még fel nem fedezett arany szobrocska, amit a lapzárta után nyújtanak át neki ünnepélyes keretek között elismerésül, odaadó munkájáért. Fejében szívet melengető köszönőbeszédét fogalmazta, míg tekintete a két villódzó monitor között cikázott ide- oda, kezei alatt pedig a billentyűzet, a digitális rajzpad és egér váltakoztak… Vannak azonban olyasfajta emberek is, akire nem vonatkoznak a fizika szabályai. Ami azt illeti, semmi féle szabályok. Nevetve hátravetik vörös, göndör fürtjeiket és ellentmondanak az ésszerűségnek. Nem foglalkoznak a körülöttük zajló eseményekkel, vagy ha mégis, teljesen másként élik meg azokat. Az idő korlátai egyszersmind ismeretlenek számukra. Ha éppen ott vannak ahol a valóságban is kell lenniük, azt minden bizonyossággal tekinthetjük anomáliának. Ha hiányukból adódóan nekünk kellemetlen is valami, abban biztosak lehetünk, ők bárhol is vannak, jól érzik magukat. Ivett, egy síbakancsot próbált lábára szuszakolni, több- kevesebb sikerrel. Augusztusban, egy sí kölcsönzőben. Mert ott jó neki… Tamás számára nem volt ismeretlen az idő fogalma. Ő maga az idő. Minden szegmensét és apró bugyrát ismerte, s talán ez a tudat csalt egy fél mosolyt arcára, mikor az üzleti ebéd felénél karórájára pillantott és konstatálta tervezete precizitását. E- mailek elküldve, dokumentumok lefűzve, DVD lejátszó beprogramozva az esti film felvételére, asztalfoglalás elintézve. Figyelmét ismét az előtte ülő üzletembernek szegezte és hangos hümmögések közepette bólogatott a számára már semmi jelentőséggel nem bíró információáradatra… A Kansas együttes, második refrénjéhez érkezett, mikor egy újabb főhős halt meg a regényben. Olívia hangos cisszenés kíséretében lapozott a következő oldalra. Hozzá volt szokva az ilyesfajta fordulatokhoz, és minden bizonnyal a metró utasai is a cisszegő, hangos zenét hallgató lányokhoz. Nem sokkal később a hangosbemondó jelezte a Blaha Lujza térre való érkezést. Ott kék, végtelen mélységű táskájába rejtve a könyvet, elindult gyalogosan a körúton. Nem sokkal később a fülében dübörgő ”akaratos fiú is befejezte az útját”, épp’ mikor megérkezett a megbeszélt helyre… A fekete inges fiú a tömött asztalok mentén összeszedte az üres poharakat és azokat tálcájára helyezve, lesétált a galéria lépcsőjén. Visszaérve a pulthoz, lerakta azokat és bájos kolléganőivel csevegett, míg ők újabb adag söröket csapolnak a vendégek számára. Pár pillanat múlva, már két whisky egy tequila, két sör és egy tiszta hamutállal megrakodva sétált ki az automata ajtón, a LIMIT felirat vörösen izzó fénye alá. Tekintetével végigpásztázta a járda szélére épített, a bárhoz tartozó bokszot és az ott ülő hat fiatalt, akik valamiféle kék színű torta körül ültek és közben (számára ki nem vehető módon) kacarásztak egy film, vagy sorozat sztoriján. Lepakolta eléjük tálcája tartalmát. Visszatekintve a délelőtt, most elképzelhetetlenül messzinek és valótlannak mind a hatuk számára. Különböző teóriákkal, fizikai példákkal és sci-fi filmekkel próbáltak párhuzamot vonni a mai napi időörvényre. Végső megoldásként mégis arra jutottak, sokkal nagyobb paradoxon, hogy egyikük sem gondolta volna, egy év múltán ismét ezen a helyen lesznek, ahol először találkoztak. Belekortyoltak italukba, nagy levegőt vettek, és egyszerre fújták el a csokoládé ízesítésű Tardis tetején pislákoló egyes számot formázó gyertyát.
Limit Bár
https://www.facebook.com/Limitbar1073 Budapest, Erzsébet körút 19.
Limit Bárhttps://www.facebook.com/Limitbar1073 Budapest, Erzsébet körút 19.
