Búcsú
Fogalmam sincs, mióta bámulhatom a megálló világító reklámplakátját. Próbálok visszaemlékezni az ezt megelőző eseményekre, de az agyam képtelen összefüggő gondolatokat alkotni a hajnali órákban. Magamra eszmélve, zavarodottan farmernadrágom zsebébe túrok egy szál cigarettáért. A mellettem álló idős néni becsmérlő tekintetétől a pár méterrel arrébb lévő villanyoszlop mögé rejtőzöm. A beérkező busz az est pocsolyáit szórja a járdára. Szétzilálva ezzel a lakótelep foltos tükörképeit. Hidegek az ülések. A tájat kémlelve próbálom leküzdeni a reszketést. Az ablaküveget bámulva egy egészen új világot fedezek fel magamnak. Lebegő székeket szellem utasokkal, a suhanó táj fölött pár centivel. Hosszasan gyönyörködöm Tükörország szépségében, mígnem a busz lefékez és közli a hely nevét, ahova érkeztünk. A csuklós ajtók hangos cisszenéssel nyílnak és egy kisebb csapat ember száll fel, akik üres helyekért versengenek egymással.Egy édeskés parfümfelhőből ítélve leült mellém valaki. A visszatükröződésből próbálom kitalálni a személy körvonalait, de csak saját tekintetemmel szemezek. Régen nem láttuk egymást ilyen közelről.- Kissé csapzott vagy, de a körülményekhez képest, elég jól nézel ki!- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz!- Hova megyünk?- Dolgozni…A tükörképemen viszont láttam a becsmérlő pillantást, amivel ma már másodjára találkoztam. Hátat fordított nekem és a mellette ülő szőke hajú lánnyal kezdeményezett beszélgetést. Próbálkozása nem volt viszonzatlan, bár én sosem voltam a spontán kezdeményezések híve. „A Móricz Zsigmond körtér… metróállómás… következik!” Megigazítottam táskám vállpántját. Jelezvén leszállási szándékomat, megnyomtam a zöld gombot és az ajtóhoz léptem. Visszapillantva az ablakra, láttam magam, ahogy a kék kabátos, napraforgó kitűzős lánnyal beszélget. Látszólag elég jól érezték magukat. Leszálltam a buszról a tudattal, hogy utoljára láttam a Másik ént.Végül, megérkeztem a munkahelyemre. Leültem a megszokott székbe a futószalag mellett és teljesítettem a kétóránkénti limitet. Dobozokat hajtogattam a végtelenségig. A kilencórási szünetben kimentem az öltözőbe megmosni az arcom, hogy felfrissüljek, de nem láttam a tükörképemet. Arctalan vámpírrá változtam a megszokott, szürke hétköznapokban. Másikén ekkor leszállt az Astorián a lánnyal akit, mint utóbb kiderült, Aliznak hívnak, de mindig kihangsúlyozza, hogy a z-t sz-nek kell ejteni. A századik dobozomnál tartottam, mikor ők a Kőlevesben első sörüket fogyasztották. Mikor én két ásítás között vergődtem, ők az elmúlt évek legjobb sci- fi filmjeit tárgyalták. Az ebédszünet pár perces pihenőnél, már az állatkertben voltak. Másikén egy plüss elefántot vásárolt Aliznak, míg ő wc-n volt. A lány Archernek nevezte el, mint későbbi közös kutyájukat. Egy motelszobában szeretkeztek éppen, mikor én már a kétórási busszal hazafelé tartottam. A külvilágot kizárva, felvettem fülhallgatómat és filmzenékkel próbáltam kitörölni a fejemből az idilli víziókat. Mire hazaértem, filmek tucatját nézték meg a mozikban, szorosan fogva egymás kezét. Nevetés, és kéjes sikoly összemosódott egyvelege visszhangzott folyamatosan a fejemben. Egy főút menti gyros- osnál álltam, mikor ők a Balatonban fröcskölték egymást a hűs vízzel. A tv által ontott zagyva egyvelegbe menekültem egymás fülébe suttogott szavak hallatára, s az alkohol ahelyett, hogy feloldotta volna béklyóimat, csak erősítette bennem a hiányérzetet. A hiányérzetet, hogy magamat láthassam, hogy láthassam, amivé váltam.Tágra nyílt szemekkel hajtottam álomra fejemet. Épp’ oly üres tekintettel, mint aznap hajnalban, mikor a világító reklámfeliratot bámultam…Már az aszfaltot bámultam, mikor magamhoz tértem.Készen állok egy újabb napra. Cigarettára gyújtok, hogy elnyomjam a számban maradt kávé kesernyés utóízét. Velőig hatolóan mélyet slukkolok, és rettentő hosszan fújom ki. Levegőm utolsó cseppjei távoznak tüdőmből.Buszom ismét fékez előttem, és a kitáruló ajtókkal én is fellépek a fém lépcsőre. A korlátba kapaszkodva keresem helyemet a félig tömött járművön. A beérkező busz az est pocsolyáit szórja a járdára; szétzilálva ezzel a lakótelep foltos tükörképeit.Hidegek az ülések. A tájat kémlelve próbálom leküzdeni a reszketést. Az ablaküveget bámulva egy egészen új világot fedezek fel magamnak.Két hely szabad a buszon. Háttal ülök a forgalomnak. Farkasszemet nézek a korai forgataggal. Nem pislogok. Vérszomjas falka. De cseppet sem annyira félelmetes, mint oldalra nézni… az ablaküvegre. A busz jelzőfénye vészesen visít, az ajtók nagy robajjal zárulnak. Egy nap telt el, mióta nem láttam Másikén-t, s hosszú percekbe telik, mire rájövök, vele nézek farkasszemet.- Megváltoztál.- Megnőtt a hajad…- Én nem hiányoztam Neked?- A szakállad is…- Így tetszem neki.- Akkor miért jöttél vissza?- Mert nélküle nem vagyok Magam. Nélküled nem vagyok Magam! Hova megyünk?- Dolgozni…
KŐLEVES VENDÉGLŐ, KERT ÉS APARTMANOK
KŐLEVES VENDÉGLŐ, KERT ÉS APARTMANOK
KAZINCZY UTCA 37-41.
3:57
PrológusSosem gondolnám, illetve gondoltam volna, hogy egy novella igényelne bármiféle bevezetőt. Egészen eddig a pillanatig. A pillanatig, mikor is megszületett bennem valami koncepció féle a soron következő budapesti történethez. A sztori maga nem hosszú, de alapvetően tele van rengeteg olyan múltbéli érzéssel, amit/ amiket nem feltétlenül tudok beleszőni az események menetébe. Ezen hangulatképek gyors ábrázolását szolgálná ez a felvezető, impressziók formájában.Gyermekkorom fel- fel, elevenedő emlékeit két videóklip képi világa színezi. Az egyik az Enya által előadott Orinoco flow, a másik a Depeche Mode féle A Question of Time. Édesanyám a konyhában szorgoskodott. Édesapám a garázsból kialakított asztalos műhelyében fúrt és faragott. A lakást átjárta a kellemes vasárnapi ebéd és az andalító fenyőfaforgács illatának keveréke. A nappalink ablakain ömlött be a déli napfény, amit a reluxa rácsai hasítottak csíkokra. Az öcsém, (nem lehetett több ötnél) a ruhásszekrény aljából előhalászott búvárszemüvegben parádézott. Én, a sarokkanapénkon álltam, egy a nagynénémtől kapott őszi vadászatról szóló festményt bámultam a falon. Mögöttünk szólt a robosztus, fa dobozos televízió, amelyre futólag vetettem egy- egy pillantást.Különös érzés utólag visszagondolni, hogy ezek a karcolatok mennyire meghatározóak lettek az életemben…Tessék a színeket kikapcsolni, a képélességet lejjebb venni, a hangerőt felcsavarni! A szintetizátor hangja foszlányokban dübörgött a pincehelyiségből. Egy csapat fiatal sétált le a csempézett lépcsőn. Leérve az aljához, levették kabátjaikat és a bal oldali ajtó felé igyekeztek, hogy minél hamarabb megszabaduljanak a felesleges súlyoktól. A ruhatáros lány, az asztalra feltett lábakkal, elmélyült tekintettel olvasott valami vaskos könyvet, de ahogy észrevette az újonnan érkezőket, szája széles mosolyra húzódott és száz forint ellenében bilétákat osztogatott, az átvett ruhadarabokért.I've got to get to you first
Before they do
It's just a question of time
Before they lay their hands on you
And make you just like the rest
I've got to get to you first
It's just a question of timeA belépőjegy kifizetése után, átsuhantak a kanapékkal és székekkel ölelt asztalok mellett, egészen a neonfényes pultig. Kezük a ritmust ütötte a bárszékeken. Pár rövidital kikérése közben próbálták felmérni a helyet. Tekintetük megakadt az üres tánctéren, ahol csak egyetlen embert láttak, amint körbe –körbe forog. A csapos látva a felmerülő aggályt a buli hiányosságát illetően, megnyugtatta őket, és hangsúlyozva az idő koraiságát, jelezte, hogy a tényleges buli három óra múlva veszi kezdetét. A társaság pár tagja hüvelykujjal hátuk felé mutogatva gúnyolódtak és nevettek a mögöttük ”táncoló” srácon. A csapos konyharuhájával a pult felé legyintve, hanyag tekintettel hagyta magukra őket.Well now you're only twenty- fourAnd you look good
I'll take you under my wing
Somebody should
They've persuasive ways
And you'll believe what they saySzéttárt karjaival, egy fekete füstöt okádó, zuhanó irányítás nélküli repülőre emlékeztetett, aki teljesen tisztában van a showelem fontosságával és az utolsó másodpercben felemeli a gép orrát. Ekkor a közönség hangos fellélegzését követően, hangosan tapsol. A törzs még mindig csavarodik és csavarodik a tengelye körül, a nézőkben felmerül a kérdés, a pilótát hogy nem kapja el a hányinger. Ők azonban nincsenek tisztában a péntekenkénti Filter clubban való edzésekkel és azok fontosságával. Mint ahogy a ténnyel sem, hogy ez nem egy szimpla tripla csavar. Ez egy élet munkásságát átölelő fő attrakció. Mit sem tudnak ők!It's just a question of time
It's running out for you
It won't be long
Until you do
Exactly what they want you toA látványosság első eleme az előélet. Az a folyamat, amikor eldöntötte, egy poros, koszos kis faluból, a nagyvárosba költözik. Összecsomagolta hát múltját, ami meglepő módon, öt darab karton dobozban elfért, és felköltözött Budapestre. Berendezte alkalmi lakását az ízlésének megfelelően, senki ne szólhatott bele. Egyedül volt, és magányosnak érezte magát, de egy idő után hozzászokott, és elkezdte élvezni a szabadságot.I can see them now hanging around
To mess you up
To strip you down
And have their fun
With my little one
It's just a question of time
It's running out for you
It won't be long
Until you do
Exactly what they want you toA Csavar második része, ami egyben a művelet leghosszabb szakasza is, a párkapcsolat. Hisz’ valaki vagy akarja, vagy nem, a szerelem előbb- utóbb valamilyen formában rátalál. Például egy random sörözés keretén belül, egy körúti pubban. Extrém művelet következik, ami tovább fokozza a közönség elhűlését: Összeköltözés. A tény, miszerint minden egyezik, és a világ elképzelhetetlen a másik nélkül, ijesztő. Azt az ”ősi” elképzelést ébreszti fel az emberben, hogy bútorai tökéletesen passzolnak a másikéval.It won't be long
Until you do
Exactly what they want you to
Sometimes I don't blame them
For wanting you
You look good
And they need something to do
Until I look at you
And then I condemn them
I know my kind
What goes on in our mindsÉs ami a trükk lételeme, a feszültség. Amikor a lány ráébred, hogy számra ne elég a közös érdeklődési kör. Ő valami sokkalta többre vágyik, valami olyasmire, ami egyszer már az övé volt. Például, az előző párkapcsolatára.It's just a question of time
It should be better
It's just a question of time
It should be better with you
It's just a question of timeMár csak egyetlen kérdés maradt. Az idő kérdése. Mikor fog véget érni ez az észveszejtő pörgés? EpilógusVilág életemben szerettem volna, ha nem is filmet, de legalább egy videóklipet rendezni. Kamera és egyéb megfelelő technológia révén ezek a lehetőségek sajnos nem adottak. Ettől függetlenül remélem, hogy szöveg formájában valamelyest sikerült hasonszőrű dolgot produkálnom… és Anton Corbijn sem veszi rossz néven a remake-et!
Filter Klub
https://www.facebook.com/pages/Filter-Klub/138790012848413?fref=ts
Dohány utca 84.
Before they do
It's just a question of time
Before they lay their hands on you
And make you just like the rest
I've got to get to you first
It's just a question of timeA belépőjegy kifizetése után, átsuhantak a kanapékkal és székekkel ölelt asztalok mellett, egészen a neonfényes pultig. Kezük a ritmust ütötte a bárszékeken. Pár rövidital kikérése közben próbálták felmérni a helyet. Tekintetük megakadt az üres tánctéren, ahol csak egyetlen embert láttak, amint körbe –körbe forog. A csapos látva a felmerülő aggályt a buli hiányosságát illetően, megnyugtatta őket, és hangsúlyozva az idő koraiságát, jelezte, hogy a tényleges buli három óra múlva veszi kezdetét. A társaság pár tagja hüvelykujjal hátuk felé mutogatva gúnyolódtak és nevettek a mögöttük ”táncoló” srácon. A csapos konyharuhájával a pult felé legyintve, hanyag tekintettel hagyta magukra őket.Well now you're only twenty- fourAnd you look good
I'll take you under my wing
Somebody should
They've persuasive ways
And you'll believe what they saySzéttárt karjaival, egy fekete füstöt okádó, zuhanó irányítás nélküli repülőre emlékeztetett, aki teljesen tisztában van a showelem fontosságával és az utolsó másodpercben felemeli a gép orrát. Ekkor a közönség hangos fellélegzését követően, hangosan tapsol. A törzs még mindig csavarodik és csavarodik a tengelye körül, a nézőkben felmerül a kérdés, a pilótát hogy nem kapja el a hányinger. Ők azonban nincsenek tisztában a péntekenkénti Filter clubban való edzésekkel és azok fontosságával. Mint ahogy a ténnyel sem, hogy ez nem egy szimpla tripla csavar. Ez egy élet munkásságát átölelő fő attrakció. Mit sem tudnak ők!It's just a question of time
It's running out for you
It won't be long
Until you do
Exactly what they want you toA látványosság első eleme az előélet. Az a folyamat, amikor eldöntötte, egy poros, koszos kis faluból, a nagyvárosba költözik. Összecsomagolta hát múltját, ami meglepő módon, öt darab karton dobozban elfért, és felköltözött Budapestre. Berendezte alkalmi lakását az ízlésének megfelelően, senki ne szólhatott bele. Egyedül volt, és magányosnak érezte magát, de egy idő után hozzászokott, és elkezdte élvezni a szabadságot.I can see them now hanging around
To mess you up
To strip you down
And have their fun
With my little one
It's just a question of time
It's running out for you
It won't be long
Until you do
Exactly what they want you toA Csavar második része, ami egyben a művelet leghosszabb szakasza is, a párkapcsolat. Hisz’ valaki vagy akarja, vagy nem, a szerelem előbb- utóbb valamilyen formában rátalál. Például egy random sörözés keretén belül, egy körúti pubban. Extrém művelet következik, ami tovább fokozza a közönség elhűlését: Összeköltözés. A tény, miszerint minden egyezik, és a világ elképzelhetetlen a másik nélkül, ijesztő. Azt az ”ősi” elképzelést ébreszti fel az emberben, hogy bútorai tökéletesen passzolnak a másikéval.It won't be long
Until you do
Exactly what they want you to
Sometimes I don't blame them
For wanting you
You look good
And they need something to do
Until I look at you
And then I condemn them
I know my kind
What goes on in our mindsÉs ami a trükk lételeme, a feszültség. Amikor a lány ráébred, hogy számra ne elég a közös érdeklődési kör. Ő valami sokkalta többre vágyik, valami olyasmire, ami egyszer már az övé volt. Például, az előző párkapcsolatára.It's just a question of time
It should be better
It's just a question of time
It should be better with you
It's just a question of timeMár csak egyetlen kérdés maradt. Az idő kérdése. Mikor fog véget érni ez az észveszejtő pörgés? EpilógusVilág életemben szerettem volna, ha nem is filmet, de legalább egy videóklipet rendezni. Kamera és egyéb megfelelő technológia révén ezek a lehetőségek sajnos nem adottak. Ettől függetlenül remélem, hogy szöveg formájában valamelyest sikerült hasonszőrű dolgot produkálnom… és Anton Corbijn sem veszi rossz néven a remake-et!
Filter Klubhttps://www.facebook.com/pages/Filter-Klub/138790012848413?fref=ts
Dohány utca 84.
Évforduló
Az idő a legnagyobb ellenség, szokták mondani és Sándor számára most telt meg ez a mondat igazán jelentőséggel. Ebben az esetben mégsem az elsuhanó éveket bánta, hanem a vénséges lassúsággal múló másodperceket. Már maga sem tudta volna pontosan megmondani hányszor nézett a bejárat felett csüngő kerek lapú órára, de a mutatók egyszer sem moccantak. Biztosan elromlott! Lemerült az elem, vagy csak szimplán kiakadt valami alkatrész. Ócska az egész! Gondolatmenetét a futószalag hangos kerregése szakította félbe, ami újabb két alkatrészt szállított számára, hogy azokat mérnöki precizitással összeillessze… Dávid mellőzött minden ilyesfajta bosszúságot. Hosszú évek gondos munkájával kifejlesztette a megfelelő technikát az időkorlátok kiküszöbölésére. Csupán fél tucat fehér írólapra és a korlátokat nem ismerő fantáziája kellett a műveletek elvégzéséhez. Rájött ugyan is, hogy a hátralévő időt eloszthatja az általa ismert és kedvet filmek hosszával. Kiosztotta hát a lapokat osztálya minden diákjának, lediktálta a röpdolgozat kérdéseit, majd székében hanyatt dőlve elkezdte fejében lepörgetni a Gyűrűk ura legjobb jeleneteit… Minden bizonnyal mélységes megvetéssel az arcán konstatálta volna az utóbbi eseményeket Anett, aki ezekben a percekben a számítógépére görnyedve vívott életre szóló csatákat a határidőkkel. Lelki szemei előtt lebegett valamiféle még fel nem fedezett arany szobrocska, amit a lapzárta után nyújtanak át neki ünnepélyes keretek között elismerésül, odaadó munkájáért. Fejében szívet melengető köszönőbeszédét fogalmazta, míg tekintete a két villódzó monitor között cikázott ide- oda, kezei alatt pedig a billentyűzet, a digitális rajzpad és egér váltakoztak… Vannak azonban olyasfajta emberek is, akire nem vonatkoznak a fizika szabályai. Ami azt illeti, semmi féle szabályok. Nevetve hátravetik vörös, göndör fürtjeiket és ellentmondanak az ésszerűségnek. Nem foglalkoznak a körülöttük zajló eseményekkel, vagy ha mégis, teljesen másként élik meg azokat. Az idő korlátai egyszersmind ismeretlenek számukra. Ha éppen ott vannak ahol a valóságban is kell lenniük, azt minden bizonyossággal tekinthetjük anomáliának. Ha hiányukból adódóan nekünk kellemetlen is valami, abban biztosak lehetünk, ők bárhol is vannak, jól érzik magukat. Ivett, egy síbakancsot próbált lábára szuszakolni, több- kevesebb sikerrel. Augusztusban, egy sí kölcsönzőben. Mert ott jó neki… Tamás számára nem volt ismeretlen az idő fogalma. Ő maga az idő. Minden szegmensét és apró bugyrát ismerte, s talán ez a tudat csalt egy fél mosolyt arcára, mikor az üzleti ebéd felénél karórájára pillantott és konstatálta tervezete precizitását. E- mailek elküldve, dokumentumok lefűzve, DVD lejátszó beprogramozva az esti film felvételére, asztalfoglalás elintézve. Figyelmét ismét az előtte ülő üzletembernek szegezte és hangos hümmögések közepette bólogatott a számára már semmi jelentőséggel nem bíró információáradatra… A Kansas együttes, második refrénjéhez érkezett, mikor egy újabb főhős halt meg a regényben. Olívia hangos cisszenés kíséretében lapozott a következő oldalra. Hozzá volt szokva az ilyesfajta fordulatokhoz, és minden bizonnyal a metró utasai is a cisszegő, hangos zenét hallgató lányokhoz. Nem sokkal később a hangosbemondó jelezte a Blaha Lujza térre való érkezést. Ott kék, végtelen mélységű táskájába rejtve a könyvet, elindult gyalogosan a körúton. Nem sokkal később a fülében dübörgő ”akaratos fiú is befejezte az útját”, épp’ mikor megérkezett a megbeszélt helyre… A fekete inges fiú a tömött asztalok mentén összeszedte az üres poharakat és azokat tálcájára helyezve, lesétált a galéria lépcsőjén. Visszaérve a pulthoz, lerakta azokat és bájos kolléganőivel csevegett, míg ők újabb adag söröket csapolnak a vendégek számára. Pár pillanat múlva, már két whisky egy tequila, két sör és egy tiszta hamutállal megrakodva sétált ki az automata ajtón, a LIMIT felirat vörösen izzó fénye alá. Tekintetével végigpásztázta a járda szélére épített, a bárhoz tartozó bokszot és az ott ülő hat fiatalt, akik valamiféle kék színű torta körül ültek és közben (számára ki nem vehető módon) kacarásztak egy film, vagy sorozat sztoriján. Lepakolta eléjük tálcája tartalmát. Visszatekintve a délelőtt, most elképzelhetetlenül messzinek és valótlannak mind a hatuk számára. Különböző teóriákkal, fizikai példákkal és sci-fi filmekkel próbáltak párhuzamot vonni a mai napi időörvényre. Végső megoldásként mégis arra jutottak, sokkal nagyobb paradoxon, hogy egyikük sem gondolta volna, egy év múltán ismét ezen a helyen lesznek, ahol először találkoztak. Belekortyoltak italukba, nagy levegőt vettek, és egyszerre fújták el a csokoládé ízesítésű Tardis tetején pislákoló egyes számot formázó gyertyát.
Limit Bár
https://www.facebook.com/Limitbar1073 Budapest, Erzsébet körút 19.
Limit Bárhttps://www.facebook.com/Limitbar1073 Budapest, Erzsébet körút 19.
+36 1 344 9069
A Jel
A hetedik születésnapját töltötte Lilla, mikor először találkoztam vele. Egy fehér színű, kemény fedeles könyvet ölelt liluló ujjakkal, melyre jól látható, nagy, vörös betűkkel a Szamurájok titkos élete volt írva. Egy amolyan tanulj játékosan könyvsorozat egyik darabja. Minden év szeptemberében, a születésnapján, megkapta a soron következő példányt. A kislány egy percre sem engedett a szorításból, még akkor sem, mikor jobbomat nyújtottam felé illendőségből. Durcásan elfordította tengerkék nyílt tekintetét, édesanyja mögé bújt, csak szőke göndör fürtje sejlettek ki a szoknya mögül. Szomszédjaim lévén, jól ismertem a szüleit, akik mentegetőztek és magyarázták, hogy a többi könyvet leszámítva, amik egy polcon porosodnak, ehhez valamiért nagyon ragaszkodik, és nem enged senkinek. Néhány felszínes téma után a beszélgetést zárva, Lilla felé fordultam és feltettem neki a világ legáltalánosabb kérdését, amit csak gyerek felé lehet intézni.- És, mi leszel, ha nagy leszel?- Szamuráj!- hangzott egyértelműen és gyorsan a válasz.A sokadik tél telt el beszélgetésünk óta, mikor a teraszon álltam és gyerek kiabálásra lettem figyelmes.- Nem leszek hercegnő… Szamuráj vagyok…- De itt van ez a szép jelmez kislányom… Vedd fel szépen ezt a koronát…Szamuráj lett. Kardokat csattogtatva, állig felvértezve szaladt ki a ház ajtaján, szülei alig bírták a tempót.Talán gyermeki lelkületünk találkozott össze, mikor úgy alakult, hogy bizonyítvány osztása után véletlenül összetalálkoztunk és hosszas diskurzust folytattunk az ő távolabbi terveiről a tovább tanulást illetően. Szőke hajkoronáját sötétbarna, rövid haj váltotta. Állítása szerint egyik napról a másikra lett ilyen, és ekkor tudtam meg azt is, hogy kelet iránt való érdeklődése épp’ úgy gyarapodott, ahogy a szobája falán lévő kalligráfiák, és a japán témájú könyvek az asztalán. Ahogy idősödött, egyre ritkábban találkoztunk, Pesten kezdett neki a gimnáziumnak. Csak néha napján szórt felém némi információt hogylétéről. Az is egy ilyen ritka pillanatok egyike volt, mikor tanulható idegen nyelvként a japánt választotta.- De miért nevetnek ki?- Mert nem valami általánosat tanulok.- Mint az angol?- Akár…- És ez zavar?- Cseppet sem… talán… kicsit…- Ne foglalkozz velük!- Ne teszem. A Jel miatt.- Jel?- ühüm… a Jel.- Mi volna az?- Egyszer elmesélem.Újabb hosszú évek teltek el. Pesten tanult, oda költözött, oda házasodott. A falunkat időközben a fővároshoz csatolták ugyan, de a távolság nem lett kisebb. Egy vidéki iskola igazgatói posztját fogadta el, és ezt elújságolva hazautazott.- Tetszik a munkád?- Nem tudom, de biztosan jó lesz!- Ezt elhatároztad?- Nem. A Jelből tudom.- …- Ígérd meg, hogy nem fogsz hülyének nézni!Látva a szemeit, amikben még most is ott égett a gyermeki láng, bár kereksége már inkább mandulához hasonlított, komolyságot fogadtam.- Láttad azt a filmet, amiben a főszereplő srác hallucinál, és egy eszkimó beszél hozzá egy sivatagi autókereskedésben?Helyeslően bólintottam, bár már ekkor elvesztettem a fonalat…- Van egy férfi az életemben, aki mindig megjelenik előttem, ha helyes döntéseket hozok.- Az apukád?Lilla üres tekintettel bámult rám.- A férjed?- találgattam tovább.- Neeem. Ez inkább egy amolyan látomás. Egy ázsiai férfi, páncélban.Üres tekintettel bámultam Lillára.- Egy szamuráj… Mióta megkaptam azt a könyvet, egy szamuráj kíséri végig az utamat.Nagy hümmögéseken kívül nem tudtam mást kipréselni magamból. Nem rendelkeztem olyan atyai tanáccsal, ami érdemben érvényesülhetne ilyen esetben. Azt hiszem, ezt leszámítva mindenre fel voltam készülve. Mire megfogalmazhattam volna a választ, két év telt el. Telefonon beszéltünk.- Bizonytalan vagyok!- kezdte mondandóját.- Ez egy soha vissza nem térő alkalom, badarság volna nem élni a lehetőséggel!- Három év hosszú idő Japánban… szülők… barátok… a férjem…- De egy diplomataállás mégis csak kiváltság!- Még átgondolom…- tette le csüggedten a telefont.Bőröndökkel láttam ismét, és tudtam, bármennyire is fájó, itt a búcsú ideje.- Vacsoramegbeszélés volt az utazás részleteiről… Egy bevásárlóközpontba mentünk és annak a második emeletén volt, azaz étterem. Nem tudtuk mit rendeljünk, így running sushi-t kértünk. Tuuudod, az egy amolyan japán futószalagos étterem, ahol falatnyi ételek haladnak el az asztalod mellett, meghitt hangulatban és te kiválaszthatod a magadnak megfelelőt. Varázslatos hely! Éééés, akkor…- A Jel?- szakítottam félbe.- A számlát rakta le elénk. Belenéztem a kis könyvbe, amiben a számlát hozzák. Egy pillanatra fölnéztem, aztán vissza. Ő volt az. De csak egy másodpercre…- Vigyázz Magadra!- Köszönök mindent! De… ez még a Tied!- egy szürke színű, bambuszokat ábrázoló csomagolópapír halmot nyújtott át, aminek a mélyén ott lapult egy könyv. A Szamurájok titkos élete címmel.Egy nappal később láttam ismét. Egy repülőgépen. Legalább is azt az ő repülőgépének képzeltem, mikor felnéztem az égre.
Líviának!
http://www.wasabi.hu/mompark#
MOM PARK - 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 53.
TELEFON:
06 1 225 3518
Tészta csirkével
Nem emlékezett a pontos címre, de fejében a Király utca neve visszhangzott, így biztos léptekkel arra felé vette az irányt. Korábban már megfordult párszor ezen a környéken, de az étterem nevét akkor hallotta először, mikor egy magát menedzsernek tituláló férfi a kezébe nyomta névjegyét, a szokásos hívj fel és befuttatlak szóhasználatok kíséretében. Gábor számtalanszor hallotta már ezt koncertjei végén, vagy két szám közti rövid szünetekben. Tapasztalt, képzett zenészként pedig már jól ismerte ezen mondatok komolyságát. Valami oknál fogva egy koncertet követő másnapos reggelen, (halandó ember számára ez valójában délután három órát jelent) amikor kifáradt testén átvette a hatalmat a zsongás utáni végtelen üresség és a be nem futottság kétségbe esése, felhívta azt a bizonyos számot.PASTA. Olvasta a félköríves ablakra nyomtatott cégért, ami egyezett a tenyerére golyóstollal felvésett névvel. Kissé vonakodva ugyan, de belépett a nyitott ajtók egyikén. Egy pillanat erejéig az a benyomása támadt, hogy a Föld népességének egyszerre támadt kedve tésztát fogyasztani, ráadásul pont ezen a helyen. A babakocsit tologató nőktől kezdve, a fekete szemüvegkeretes hipsztereken keresztül, az ázsiai turistákon át, mindenki képviseltette magát. Ezzel a momentummal dőltek dugába Gábor tervei, miszerint látszatra kiszúrja az ő emberét, akire egy átmulatott éjszaka után egyáltalán nem emlékezett. Pár másodperc múlva kiderült, hogy arcmemóriai képességének hiányát nem most kell kamatoztatnia, hisz randevújának alanya ráintegetett az asztalokon túlról, a kiszolgáló ablak melletti bárpultnál.Az integető kézfejhez egészen pontosan öt vaskos ujj tartozott, amiket abban a percben nyalt le tulajdonosuk, hogy kezet szoríthasson Gáborral.- Fffffeltétlenül meg kell kóstolod a paradicsomszószukat!- nyújtotta üdvözlésre kezét a menedzser.- Kösz, ettem, mielőtt jöttem. –eresztett meg felé egy hazug félmosolyt Gábor.- Ahogy gondolod… - hagyta rá az ügynök.Gábor gitárját levéve válláról, azt a szalagparkettára tette és a falnak támasztotta. Kihúzott egy fehér fém széket a pult alól és ráült. Könnyebb volt a súlya, mint gondolta. Mikor épp’ nem a csámcsogó szájat bámulta, az ülepe közötti szék fedelét pöckölgette, hogy tanúbizonyságot szerezzen a szék anyagát illetően.-Nincs is jobb, mint egy meghitt vacsora megbeszélés…Gábor, mint aki egyébként a kocsmai összeülésekhez van szokva, helyeslően bólogatott.-A zenei karrieredet illetően az a fantasztikus ötletem támadt, hogy…- és Gábor agya egyszeriben (nem tudni, hogy a karrier, vagy a fantasztikus szavak hallatán) kikapcsolt. Tekintete elkóborolt a plafonon futó ezüstszínű csöveken, a felettük lenyúló konzervdobozokból kialakított lámpákon, (Egy ilyen nekem is kell otthonra…) a téglafallal ötvözött acélgerendákon. A kiszolgáló ablakok mögül sűrű tejfölpára csapot fel.- Azt hiszem, mégis csak megkóstolom azt a paradicsomszószt! – szakította félbe Gábor a köpcös, kopaszodó monológját.A pulthoz lépve egy vörös pólós lány üdvözölte szívélyesen, majd a rendelését kérte. Nem sokkal később már ő is ott ült a névre szóló fehér színű, gőzölgő papír dobozkájával az asztalnál.-… és mindezen változtatásokkal, amiket eszközöltem, a Világ legnagyobb sztárja lehetsz!- fejezte be monológját a férfi, mint akinek fel sem tűnt, hogy „beszélgetőpartnere” nincs jelen.Gábor tágra nyitott szemekkel nézte a férfit, de figyelmét valójában az előtte tornyosulós négysajtos, csirkehúsos spagetti kötötte le. Ujjai közt forgatta az áttetsző villát és nézete a köpcös férfit amint föláll és kér egy papírzacskót a maradék ételének, amit a kiszolgálók gondosan el is csomagoltak.-Ha döntésre jutottál szólj, a számomat ismerd!- veregette hátba Gábort, akinek a mai napig nem ugrik be a menedzser neve és az, hogy miért is látott fantáziát benne.Ahogy felcsavarta villájára a tésztát, és megette azt, majd a dobozos Cola-jába szürcsölt ráébredt, hogy a hiány, amit érzett, nem a karrierjében tátongott, hanem a gyomrában.
Pita Pest és Pasta Bar
Cím: 1061 Budapest, Király utca 8.
Pita Pest és Pasta Bar
Cím: 1061 Budapest, Király utca 8.